BESZÉLGETÉS KALAUZ KATALINNAL, A HÉT KERESKEDŐJÉVEL

- Ezer éve ismernek Téged itt a Piacon… megtudhatunk Rólad még valami újat?

- Igen, már több, mint 30 éve vagyok itt. Az emberek döntő többsége a gombavizsgálóban találkozhatott velem az elmúlt években, de egy éve nyugdíjas lettem és most kipróbálom magam más szerepekben is.

- Biztosan van története a termékeidnek, mesélnél róluk egy kicsit?

- Igen, nagyon szívesen. Minden a szüleimhez kapcsolódik. A befőzések anyukámhoz, a gomba apukámhoz. Lassan harminc éve már, hogy anyukámtól kaptam ajándékba egy szép, nagy igazi bonyhádi lábast. Úgy voltam vele, hogy akkor illik kipróbálni. Egy ideig csak nézegettem, de aztán bátorságot gyűjtöttem és én magam is elkezdtem kipróbálni dolgokat.

 - Mivel kezdtél?

- Természetesen nem az annak idején még üstben főzött lekvárokkal, de idővel nekem is lett „saját márkás” szilvalekvárom. Anyukám csak úgy hívta, hogy „a városi szilvalekvár”. Persze ez a városi változat is megkövetelte a munkát és odafigyelést; én például kikísérleteztem, hogy ne égjen oda, a lábas aljára egy kis szilvapálinkát öntök. És nem is olyan régen még húsdarálón ledarálva aprítottam hozzá a szilvát. Gyerekkoromban nagy mennyiségben készültek a lekvárok otthon, ahogy említettem, üstben az udvaron. Akkor a sárgabarack volt a kedvencem, most készítek hagyományosakat is, de mindig kipróbálok új ízeket is: például ínyenceknek ajánlom a „Fincsit” tele piros bogyósokkal és a mézeskalácsfűszeres sütőtököt vagy a rebarbara lekvárt. Annak idején még ún. Eltevési naplót vezettem, ahová gondosan feljegyeztem mindent, mi ízlett a családomnak, mit érdemes legközelebb picit másképp csinálni. Folyamatosan javítottam az eltevési módokon, ma már mindent ízlés szerint készítek. Az anyukámtól kapott örökségemet igyekszem méltón továbbvinni.

- És mi a története a gombáknak?

- A gombákkal pedig apukámhoz kötődöm. Falun nőttünk fel és ott az emberek a gombáról szerzett tudásukat apáról fiúra adják át. Hát a mi esetünkben is majdnem így történt: csak éppen apáról lányára. Emlékszem arra, amikor apukámmal együtt jártunk az erdőre gombáért. Csak néhányat ismert, de azt tökéletesen. Ez elég volt ahhoz, hogy a családot ellássa gombával. „Nagylány” koromban is megmaradt ez a szép hobbink, a közös gombászás, de addigra én már tudatosan fejlesztettem a tudásomat és mindig vittem magammal egy külön kosarat az ún. „bolondgombáknak”. Sokat viccelődött ezen apukám, míg egyszer megértette, hogy nekem miért fontos ismerni azokat is és talán akkor tudatosult bennem is, hogy megfordult köztünk a szerep és immár nem én tanulok tőle, hanem ő tőlem. Ez az alkalom azért is él bennem olyan elevenen, mert éppen azon a napon készítettünk együtt egy 30 féle gombából álló gombapörköltet (ebbe bekerültek már az én általam újonnan megismert ehető gombák is) és olyan jól sikerült, hogy azóta sem sikerült azt az ízt megismételni. Ettől a naptól számítom magam a gombák szempontjából felnőttnek, erre a napra mindketten mindig is büszkén emlékeztünk, emlékezem.

- Hogyan kapsz ihletet a termékeidhez? Elárulod a titkod?

- Nincs ebben semmi titok, egyszerűen így működöm. Ha meglátok valahol valamelyik üzletben egy szép üveget, akkor a fantáziám beindul és ha kint járok a természetben, akkor pedig rögtön tudom, hogy mit töltök bele. A Természettől kapom az ajándékokat, én pedig élek a lehetőségekkel és onnan tudom, hogy jó úton járok, ha látom az emberek arcán az örömet, amikor nálam vásárolnak.

- Szívből kívánom, hogy tarts ki e szép feladat mellett és minél több emberhez jussanak el a finomságaid. Bátran Kalauzolj minket az Ízek világában, Csipkerek Gyöngye!
Széchenyi 2020
A weboldal sütiket használ annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Bővebben