BESZÉLGETÉS A HÉT
KERESKEDŐJÉVEL,
NÉMETH VINCÉVEL
-
Vince,
te is egyike vagy azoknak, akik már ezer éve itt vannak a Piacon. Pontosan
mióta is?
-
Pontosan
1981 óta. Kötő kisiparosként kezdtem, mint ahogyan édesanyám is kötött
pulóvereket árusított a Borostyán melletti régi piacon.
-
Férfi
létedre pulóvereket kötöttél? Nehezen tudom elképzelni…
-
Igen,
de nem kézzel, hanem géppel. Édesanyám még kézzel kötötte a sapkákat, amiket
árult, de a pulóvereket ő is géppel készítette. Egyébként van „rendes” szakmám
is…-) Hegesztő és lángvágó vagyok. Nemcsak papíron, hanem főállásban is több
évet dolgoztam hegesztőként.
-
Hogyan
jött a piaci kereskedés ötlete?
-
Ahogyan
említettem, édesanyám ezt csinálta, én pedig mindig szerettem emberek között
lenni. Először magam is kisiparosként kezdtem, aztán 1986-tól divatáru
kereskedő lettem.
-
Láttam
egy régi fotót nemrégiben, ami a traffikodban készült.
-
Igen,
mert amikor hátul megépült a pavilon sor, akkor ott dohányboltot nyitottam. Ez
az elején jó döntésnek bizonyult, mert a piacon egyedül árusítottam cigit. De
sajnos később az előny hátrányba fordult.
-
Mégis
mi történt?
-
Az
1990-es évek elején jártunk és akkor még nem volt riasztó és kamerarendszer a
Piacon. Sorozatosan betörtek a dohányboltba és nagy mennyiségben vittek el cigarettát.
Bár a tetteseket később mindig elkapták, az elvitt áru végül sohasem lett meg.
Így be kellett zárnom az üzletet és visszamentem a „rendes” szakmámba
hegesztőnek.
-
Aztán
mégis itt vagy…
-
Igen,
10 év után visszajöttem. Mondjuk úgy, hogy visszahúzott a szívem. Már nem
cigivel kereskedtem, hanem zoknikat, kesztyűket, harisnyákat árusítottam. 2019
óta pedig nyugdíjas vagyok, de nem tudok otthon ülni. Sohasem tudtam. Mindig
szükségem volt az emberekre. Hogy emberek között legyek. Hát itt vagyok! Kínálok
tojást, idény gyümölcsöt, szárazbabot, lencsét, száraztésztát. Elégedett
vagyok, a traffikos időből még jó néhányan ismernek és folyamatosan emelkedik a
törzsvevőim száma.
-
Szívből
kívánom, hogy legyél itt velünk sok-sok éven át!
-
Nagyon
köszönöm.