Bárdosi Csaba
Cím:
Bárdosi Csaba már gyerekként a stand mögött állt, ma is Jákról hozza a föld legjavát a piacra
Az őstermelők okan nemcsak friss árut, hanem régi családi történeteket is hoznak magukkal. A jáki Bárdosi Csaba gyerekkora óta ismeri ezt a szombathelyi piac világát: szülei és nagyszülei még lovaskocsival jártak árusítani, ő pedig ma is saját termésű zöldségekkel tér vissza.
A szombathelyi piac egyik különleges értéke, hogy a vásárlók pontosan tudhatják, kitől kerül az asztalukra a friss zöldség, gyümölcs vagy éppen savanyúság. Az őstermelőket kis, kör alakú tábla jelzi: ők azok, akik kizárólag olyan terméket árusíthatnak, amelyet saját maguk termeltek, neveltek, gyűjtöttek vagy saját alapanyagból dolgoztak fel.
A szombathelyi piac arcai: Bárdosi Csaba
Ez a rövid ellátási lánc nemcsak frissességet jelent, hanem bizalmat is. A termékek közvetlenül a földekről, gazdaságokból kerülnek a piacra, kevesebb szállítással, kisebb környezeti terheléssel, miközben a vásárlók a helyi gazdaságot is támogatják.
Ilyen őstermelő a piacon a jáki Bárdosi Csaba is, aki szinte belenőtt a piac világába. A kereskedés iránti elhivatottságot már a nagyszüleitől és a szüleitől örökölte: ők még lovaskocsival jártak árusítani a Borostyánkő Áruház parkolójába. Csaba az 1970-es években, alig 10-12 évesen már ott állt a stand mögött. Akkoriban a piac még a szabad ég alatt zajlott, télen-nyáron, sőt, élőállatok is gazdát cseréltek.
Bár más úton indult el, a családi örökség végül visszahúzta a földekre. Autószerelőnek tanult, miközben a szülei mezőgazdasági munkások voltak. Eleinte a szakmája mellett segített be a családi gazdaságba, de egy idő után rájött: „egy hátsóval nem lehet két lovat megülni”. Végül felmondott, és teljesen belevetette magát a gazdálkodásba.
A szüleitől nemcsak a föld szeretetét tanulta meg, hanem a munka becsületét is. Azt, hogy lelkiismeretesen kell dolgozni, segíteni kell egymást, és családi összefogással előrébb lehet jutni. Azt mondja, az a generáció nem igazán ismerte a pihenés szót: reggeltől estig ment a munka a földeken, a kertben, az állatok körül. Ezt látta otthon, és ez a szemlélet egész életében elkísérte.
1975 óta a stand mögött
Eleinte családi összefogással művelték az 1,5 hektáros területet, ma azonban már egyedül gondoskodik a gazdaságról. 1975 óta minden szezonban ott van a vásárcsarnokban, ahol kizárólag zöldségekkel foglalkozik. Tavasszal friss palántákat, retket és újhagymát visz a standra, nyáron paprikát, uborkát, salátát, ősszel és télen pedig céklát, hagymát, káposztát és savanyúságokat kínál.
Hirdetés
A piacon sokszor kifejezetten a klasszikus „zöldeket” keresik nála: spenótot, sóskát, kaprot, fűszernövényeket. Népszerű a hordós káposztája is, amelyet hagyományos, erjesztéses módszerrel készít. A káposzta saját levében érik, sóval, babérral, borssal fűszerezve, újabban pedig egy kevés hagymát is tesz bele, mert – ahogy mondja – jó ízt ad neki. A jó savanyú káposztának szerinte az egyik titka, hogy el kell zárni a levegőtől. Ő ezt kővel oldja meg, mert csak így indul be megfelelően az erjedés, és így nem barnul meg a káposzta.
– Ezért is mondom mindig a vásárlóknak, ha valaki elviszi, hogy amibe teszi, annak a teteje mindig szorosan legyen lezárva. Légmentesen kell tartani – magyarázta.
Csaba számára a piac mindig többet jelentett egyszerű árusításnál: számára ez az a hely, ahol a termelő és a vásárló között bizalom és tisztelet épül.
Van olyan vevője, aki még a szüleinél kezdett vásárolni a régi időkben, ma pedig már ő szolgálja ki. Ez a hűség, ez a személyes kapcsolat az, ami igazán értékessé teszi számára a munkát.
Azt ugyanakkor ő is érzi, hogy a vásárlási szokások megváltoztak. Régen sokkal többet termesztett, hiszen akkoriban sokan a piacon szerezték be a zöldséget. Ma már más világ van: ott vannak a multik, minden azonnal elérhető, a fiatalabb generáció pedig másképp vásárol. Mégis bízik benne, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek fontos a hazai, gondosan megtermelt élelmiszer, és felismerik a piac valódi értékét.
Szabadideje nem sok van, hiszen az egész napos tevékenykedéshez szokott hozzá. Amikor mégis jut egy kis pihenésre idő, azt szívesen tölti a boxer kutyájával.
- Nyaralni néha-néha eljutott, de előfordult, hogy egy utazásról is lemondott, mert megígért a vásárlóknak valamilyen friss zöldséget, amit éppen akkor kellett betakarítani - mint mondta, a becsülete nem engedte, hogy a vevők anélkül maradjanak.
Ő maga biztos benne, hogy továbbra is ott lesz a piacon: mert aki egyszer igazán megszerette a földet, annak ez a kapcsolat sosem szakad meg teljesen.
