Szalay Zoltánné
Cím:
Andi 1993 óta dolgozik a vásárcsarnokban, amikor még a piacon a kakas- és kojak nyalóka, a limó, télifagyi, törökméz, mézeskalács kapható volt. Már édesanyja is itt árusított, a családi tradíciót testvérével, Erikával követték. Annak idején rengeteg kalocsai és matyó blúzt adtak el. Termékkínálata ma a divat aktuális trendjeit követi, ugyanakkor egyedi igényekre is nyitott. Férfi ingek, pólók, trikók, pulóverek, rövid- és hosszúnadrágok, valamint hímzett és hímzésre váró terítők is megtalálhatók nála. Szívesen idézi fel az ún. riselt terítőt, mely előnyomással készült, és a 90-es években nagy divat volt. Ma már csak egy-két kereskedő 109 foglalkozik vele. Andi számára az emberi kapcsolatok, az odafigyelés kiemelt szerepet kapnak. Minden vásárlóját kedves szavakkal és mosollyal fogadja, ezzel erősítve a barátságos, családias hangulatot. Minden vásárlóra személyre szabott figyelmet fordít, tanácsokat ad, és ha valaki mégsem elégedett, készségesen cseréli a terméket – mert számára az emberi kapcsolat és a vevő elégedettsége a legfontosabb. Barátságos, segítőkész hozzáállásával és egyedi kínálatával a piac egyik kiemelkedő figurája. Vásárlói nemcsak ruhadarabokat találnak nála, standjánál a stílus és a közvetlen emberi kapcsolat egyszerre kap szerepet.
Gyerekként még a pult mellett álltak - ma már a Szalay testvérek öltöztetik a piac vásárlóit
Gyerekkoruk óta a piac határozza meg az életüket, ma már saját standjuknál várják a vásárlókat. A szombathelyi piac számukra nem csupán munkahely: családi örökség, életforma és egy közösség, amelyhez immár közel ötven éve tartoznak.
Ha a piacra gondolunk, legtöbbünknek a friss zöldség és gyümölcs jut eszébe elsőként. Pedig a szombathelyi piacon a ruhaválaszték is meglepően nagy: több kereskedő kínál divatos darabokat, sőt próbafülkék is segítik a vásárlást. Szalay Vincéné Erika és Szalay Zoltánné Andi - vagy ahogy a piacon ismerik őket, a Szalay testvérek - is több évtizede diktálják a divatot a Városi Vásárcsarnok falai között.
Szombathelyi piac arcai: a Szalay testvérek
– A gyermekkorom legszebb emlékei a szombati hajnalokhoz kötődnek, amikor a szüleimmel elindultunk a piacra - kezdi a történetüket Erika. Édesanyjuk Magdi és édesapjuk Gyuri ötven évvel ezelőtt is piacon árulták a gyönyörű hízett és szövött, saját maguk által készített terítőket - és vitték a lányokat is magukkal. Lelkesen álltak szüleik mellett és nézték, hogyan választják ki az emberek azokat a darabokat, amelyek később az otthonuk díszei lettek.
A szombati piaci nyüzsgést gyakran a vasárnapi búcsúk követték, és ez az életforma teljesen elvarázsolta őket.
– Számomra nem is volt kérdés, hogy iskola után mit kezdjek – fogalmaz Erika. – Nem vágytam irodába vagy zárt falak közé. Azt az emberi kapcsolódást akartam továbbvinni, amit a szüleinktől tanultunk a pult mögött. Ma is ugyanazzal a büszkeséggel hajtom össze a ruhadarabokat, ahogyan annak idején ők tették.
Bár az alapokat a hímzett terítők világában sajátították el, az érdeklődésük idővel a divat felé fordult. A feladatokat testvériesen osztották fel: Andi a férfiruházattal, Erika a női ruhákkal foglalkozik. Úgy fogalmaznak: nekik az a feladatuk, hogy a vásárlók magabiztosnak, szépnek és elegánsnak érezzék magukat.
A családjuk különleges: hárman vannak testvérek, és mindannyian a szüleik útját választották. Nővérük, Ildikó vidéki piacokon árul, Erika és Andrea pedig a szombathelyi piacon viszik tovább a családi hagyományt.
A három testvér annyira hasonlít egymásra, hogy a vásárlók gyakran összekeverik őket. Mivel Erika női, Andi pedig férfiruházatot árul, néha az is előfordul, hogy valaki egy férfinadrággal tér vissza Erikához, és váltig állítja, hogy nála vette - pedig nála nem vehette, mert ő kizárólag női ruhákat kínál.
Mi a nehézsége és mi a szépsége?
Amikor a munka nehézségeiről kérdezzük őket, Andi átveszi a szót: a legnehezebb helyzetek közé tartozik, amikor gyászolókat kell kiszolgálni, ilyenkor minket is mélyen megérint a fájdalmuk. Szerencsére a másik oldalon ott vannak az örömteli visszatérések is. Sok vásárló boldogan meséli el, milyen sikere volt a náluk vásárolt ruhának.
Az ilyen visszajelzések adják számukra a legtöbb energiát, és ezek erősítik meg bennük azt az érzést, amit már gyerekként megszerettek a piacon: látni az elégedett embereket.
A piaci élet komoly fegyelmet követel. Sokan csak a végeredményt látják, de a munka már hajnalban elkezdődik. Keddtől vasárnapig nincs megállás: az óra hajnali négykor csörög, körülbelül egy óra alatt kipakolják a standot, és fél hatkor már eladásra készen várják a vásárlókat.
- Sokan nem szeretik a korai kelést, de van ebben valami varázslatos – mondja Andi. - A közös kávézás a kollégákkal, amikor megbeszéljük, kivel mi történt. A hétfői pihenőnapunkon sem mindig pihenünk: kéthetente ilyenkor megyünk áruért, ami egész napos elfoglaltság.
Erika is egyetért ebben testvérével, ő is úgy véli, a korai kelésnek előnye is van.
– Délután már otthon lehetünk, így sok idő jut a családra. A piac adta meg számomra a családi élet harmóniáját. Bár hajnalban indul a nap, a korai zárás miatt sosem maradtam le a lányom gyerekkoráról: minden nap én mehettem érte a bölcsődébe és az óvodába.
A piac hangulata annyira magával ragadta a lányát is, hogy ma már együtt dolgoznak: Henrietta tíz éve segít neki árulni vállalkozóként, így már három generáción átível a piacozás.
Igazi közösség
A Szalay testvérek hisznek abban, hogy a piacon nemcsak versenytársak, hanem kollégák is dolgoznak. Jó kapcsolatot ápolnak a többi árussal, természetes a kölcsönös segítség és egymás ajánlása. Évtizedek óta ismerik a legtöbb eladót.
Sok a visszajáró vevő, amit nem sablonos kiszolgálásuknak köszönhetnek: valódi figyelmet adnak az embereknek.
- Az évtizedek alatt megtanultam, hogy nincs két egyforma ember – mondja Andi. – Mindenki külön világ a maga történetével. Az igazi figyelem akkor kezdődik, amikor képesek vagyunk mindenkihez a saját nyelvén szólni.
Az évek során azt is megtanulták, hogyan „olvassanak” az emberekben: pontosan tudják, mi előnyös valakinek, mi illik az alkatához vagy a személyiségéhez. Sok vásárlóval olyan bizalmi kapcsolat alakult ki, hogy nemcsak vásárolni térnek vissza, hanem néha egy baráti beszélgetésre is.
Sokat változott a piac
Az elmúlt évtizedekben a piac is sokat változott.
- Régebben nagyobb volt a nyüzsgés, és meghatározó volt az osztrák vásárlók jelenléte. Ma ugyan kisebb a tömeg, viszont a környezet sokkal szebb és rendezettebb lett. Ami viszont nem változott, az a piac különleges atmoszférája - és persze az alkudozás.
– Az alkudozás ma is a piaci élet része. Többnyire csak párszáz forintról van szó, de ez valahogy mindig hozzátartozott a piacozás hangulatához - mondják mosolyogva.
Forrás: VAOL.hu
