Szabó Csongor

Cím:

Csongor családja több generáció óta űzi a kalapkészítést, így számára természetes volt továbbvinni a mesterséget. A kézműves alkotás szépsége ragadta meg, mely során egyedi, igényes darabokat készíthet. Tanulmányait Celldömölkön kezdte, majd Budapesten mélyítette tudását. Édesapja 1984-ben lett a vásárcsarnok árusa, Csongor 2000-ben vette át az üzletet. A családi vállalkozás kezdetben saját készítésű kalapokat árult, később a vásárlói igényekhez igazodva készárut is kínáltak. Ma már praktikus, hétköznapi és elegáns sapkák, kalapok, kötött és svájci sapkák, barett sapkák is elérhetők férfiaknak és nőknek. Csongor elkötelezetten viszi tovább a hagyományt, üzlete a múlt és a modern igények találkozása. 

Hat évtized a piacon: generációk nőttek fel a Szabó család kalapjai alatt Szombathelyen A Szabó-dinasztia története nemcsak egy mesterségről szól, hanem hűségről, hajnalban kelésről, generációkon át öröklődő tudásról - és arról, hogyan lett a piac egy életforma. Hatvan éve árul kalapot ugyanaz a család a szombathelyi piacon. Élettel teli, mosolygós férfi fogad minket a szombathelyi piac kettes csarnokában. A 47 éves Szabó Csongor több mint három évtizede tölti napjait itt. A pulton katonás rendben sorakoznak a színskála minden árnyalatában pompázó sapkák és kalapok, egészen felemelő látványt nyújtva. Az már az első percekben egyértelművé válik: Csongor minden apró részletét ismeri a kalapos-mesterségnek, nincs olyan kérdés, amire ne tudná azonnal a választ – csak úgy röpködnek a szakmai kifejezések, mint például a kalaptomp, a karima vagy a barett. Kalapos-dinasztia a szombathelyi piacon Nem véletlen a nagy tudás: Csongor családjában a kalapkészítés nem szakma, hanem hagyomány. Már dédapja, nagyapja és édesapja is ezzel foglalkozott. Az ötvenes évek végén dédnagymamája már a piacon árult, 1984-ben pedig édesapja lett a vásárcsarnok állandó árusa. A családi vállalkozást kezdetben a szülők együtt vitték, majd amikor nyugdíjba vonultak, Csongor vette át az üzletet. Számára természetes volt, hogy továbbviszi a mesterséget. Ebbe nőtt bele, már kiskorában is járt árulni a szüleivel, van olyan árus, akit hatéves kora óta ismer. Imádtam gyerekként a piacon korzózni: ilyenkor mindig kaptam a szüleimtől egy kis zsebpénzt és ezt elkölthettem csokira, játékra vagy más apróságra. A édesanyjáék házában működik a családi kalaposműhely. A nyolcvanas–kilencvenes években még szinte mindent ők készítettek, ma már a kínálat mintegy húsz százaléka saját gyártású, a többi készáru – a vásárlói igényekhez igazodva. Hogyan készül a kalap? Mint megtudjuk, a mesterség alapja a kalaptomp – egy félig kidolgozott, gyapjúból vagy nyúlszőrből filcesítéssel készült forma, ez adja a kalap vázát. Gőz hatására formálják, alakítják, különböző fejformákra helyezik, majd kézzel igazítják végleges alakjára. Ezután kerülnek rá a különböző anyagok, szőrmék, szalagok, díszítések. - A kalapos szakma kreatív része mindig is vonzott, hogy a műhelyben egy adott nyersanyagból valami kézzel foghatót készíthetek. Az alkotás öröme vitt tovább ezen az úton – fogalmaz Csongor, aki természetesen édesapjától tanulta ki a kalapkészítés csínját-bínját. A piac mint életforma Csongor minden hajnalban Celldömölkről indul Szombathelyre. Egy gyors reggeli után reggel hét órakor már nyitásra készen áll, és délig a pult mögött várja a vásárlókat. De itt természetesen nem ér véget a munka, a kalapos-műhelyben mindig akad tennivaló, az árubeszerzést is el kell intézni és szinte a hét minden napján kint van a piacon. A hétvégi munkavégzést és a téli időszak hűvösebb levegőjét a nehézségek közé sorolja, de hangsúlyozza, ezek ellenére sem választana más utat. Változó divat, változó vásárlók Az elmúlt harminc évben sok minden megváltozott – emeli ki Csongor. A külföldi vásárlók – különösen az osztrákok – szinte teljesen eltűntek. A férfi kalapviselés az utóbbi három évtizedben kiment a divatból, vagy legalábbis visszaszorult: míg a nyolcvanas években a vásárlók 70 százaléka férfi volt, ma ez az arány alig 30 százalék. A klasszikus férfi kalapból évente körülbelül tizenöt darab fogy. A férfiak inkább baseball sapkát, golfsapkát vagy kötött fazonokat keresnek – meséli. Ezzel szemben a női vásárlók ma már többségben vannak. A kötött sapkák télen szinte minden színben fogynak, népszerűek a svájci és barett fazonok, tavasszal és nyáron pedig a szalmakalapok, rafiakalapok is jól mennek. A vevő visszajön - ha jól bánnak vele A kreativitás mellett Csongor vérbeli eladó, remekül kommunikál. Nagyon fontos, hogyan bánunk a vásárlókkal. A kedvesség, az odafigyelés, ha nem félvállról veszem azt, aki ott áll előttem, hanem segítő szándékkal fordulok felé – hangsúlyozza Csongor, és ez minden bizonnyal meg is térül, ugyanis vevői hatvan százaléka visszatérő, azaz évtizedek óta a Szabó családtól szerzi be a fejfedőket. Amikor arról kérdezzük, mit tanított neki a piacos életforma elmondja: a kommunikáció és a kedvesség fontosságát. Azt, hogy nem csak itt, hanem az életben is fontos, hogy hogyan bánunk egymással - ez pedig mint mondja, a piacon remekül tanulható. Egy egészen más kapcsolat alakul ki itt az emberekkel, mint például egy nagy áruházban: sokat beszélgetek a vevőkkel, sokan a keresztnevemen szólítanak, közvetlen kapcsolat van közöttünk. Bensőségesebb és emberibb az egész légkör, egy érzelmi kötődést is ki tud alakítani a vásárló, ami személyesebbé teszi az élményt, ez pedig a mostani, rohanó, felgyorsult világban nagy értéket jelent. Maradni, amíg lehet Harminc év alatt egyszer sem fordult meg a fejében, hogy abbahagyja és reméli, hogy még húsz éve múlva is itt árulhat. Szereti a piac hangulatát, a nyüzsgést, az embereket. Szabadidejét a családjával tölti, szeret focizni a kisfiával, szenvedélye a horgászat - legszívesebben a Marcal és a Rába partján tölti az időt. A kalap divatja változhat, a vásárlók összetétele átalakulhat, de Szabó Csongor számára a piac marad. Mert számára ez nem egyszerűen munka. Ez az élete. Forrás: VAOL.hu

II. csarnok