Horváth Bálint
Cím:
A vépi palánta már fogalom: családi hagyományt visz tovább a szombathelyi piacon Horváth Bálint
Hajnali pakolás, öntözés, palánták, visszatérő vásárlók és sok-sok évnyi piaci történet. Horváth Bálint beleszületett ebbe a világba, ma pedig családjával együtt viszi tovább a vépi palánta jó hírét.
A szombathelyi piacon tavasszal különös pezsgés van: ilyenkor indul igazán a palántaszezon. A standok előtt megállnak a vásárlók, nézegetik a paradicsomot, paprikát, kérdeznek, válogatnak, tanácsot kérnek. Horváth Bálint standjánál is sorra érkeznek az érdeklődők.
Horváth Bálint és a vépi palánta
Horváth Bálint története több mint három évtizeddel ezelőtt kezdődött, még a szüleivel. Mint mesélte, édesapja és édesanyja kezdetben otthon, saját maguknak termelték a palántát, a felesleget pedig kihozták a piacra. Ennek már nagyjából 35 éve. Ő pedig szó szerint ebbe nőtt bele: gyerekként is a piacon volt, ebben a közegben szocializálódott, és hamar természetessé vált számára a palántázás, a pakolás, az árusítás világa.
A családi vállalkozás ma is közös munka. Bálint a feleségével, bátyjával és édesanyjával együtt viszi tovább azt, amit egykor a szülei kezdtek el. A piaci részt főként ő vállalja, otthon pedig a család többi tagja dolgozik a háttérben. Nem is kevés munkáról van szó: a szezonban, április végétől nagyjából június közepéig szinte minden a palánták körül forog.
Reggel korán jövünk, öt órakor pakolunk, mindig mindent viszek haza. Öntözés, szedés, kiegészítés, és akkor jön a következő nap – mesélte Horváth Bálint.
A palántaszezon intenzív időszak. Sok az öntözés, a pakolás, a korai kelés és a késői lefekvés. Bálint szerint a kertészkedés része élvezetesebb, a piacozás viszont fárasztóbb, mégis hozzátartozik az egészhez. Amikor arról kérdeztük, mit szeret leginkább ebben a munkában, egyszerűen fogalmazott: az elejétől a végéig szereti. Ha újrakezdhetné az életét, akkor is ugyanebbe az irányba menne.
- Pedig volt kitérő az életében: 12 évig rendőrként dolgozott. Édesapja halála után azonban egyértelművé vált számára, hogy a családi hagyományt tovább kell vinni.
A piac közben sokat változott. Bálint szerint régebben az idősebbek nagyobb mennyiségben ültettek: több volt a fehér paprika, a hagyományos paradicsom, a befőzésre szánt áru. Ma már sokaknak nincs nagy kertjük, viszont megjelentek a magaságyások, és ezzel együtt megváltozott a vásárlói igény is. Egyre többen keresnek koktélparadicsomot, különlegesebb fajtákat, óriás paradicsomot, sőt fekete paprikát is.
Régen sokkal több volt a befőző paradicsom és a normál fehér paprika. Most már inkább a koktélparadicsom, meg ezek az extra dolgok mennek – mondta.
A piac számára nemcsak munkahely, hanem közösségi tér is. Horváth Bálint sok régi történetet őriz magában: különösen a régi piacról, az idősebb árusokról és vásárlókról beszél szívesen. Mint mondta, jó volt hallgatni a történeteiket, nosztalgiázásukat. Bár ma is jó a társaság, régebben nagyobb volt a mozgolódás, több volt a vásárló, élénkebb volt a piaci élet.
Az évek alatt nemcsak a növényekről, hanem az emberekről is sokat tanult. Azt mondja, mindenkivel másképp kell kommunikálni: van, akivel lehet viccelődni, másnál inkább komolyabban kell megszólalni. A piac emberismeretre is nevelte.
Közben a következő generáció is ott van már a kert körül. Bálint két kisfia négy- és hatéves, és bár még kicsik, már most szívesen kertészkednek, segítenek, ismerkednek ezzel a világgal. Ahogyan ő gyerekként magába szívta a piac és a természet szeretetét, úgy most ők is ebben nőnek fel.
A munka mellett kevés a szabadidő, főleg tavasszal, a szezon csúcsán. Ha mégis akad egy kis pihenés, a család szívesen kempingezik, Bálint pedig horgászni is szeret. A kertészkedés azonban nem ér véget a palántaszezonnal: a következő időszakokra is készülni kell, hiszen a növényekkel mindig van feladat.
Horváth Bálint története nem harsány sikersztori, hanem csendes, szívós, mindennapi munka története. Hajnali kelésekkel, családi összefogással, sok év alatt kialakult bizalommal és azzal a különös piaci hangulattal, amelyet csak az ért igazán, aki megállt már egy tavaszi reggelen a palánták között, és hallotta, ahogy valaki azt mondja: „Én a vépi palántáért jöttem.”
